Simon Kutya a nevem, a Gazdimat nagyon szerettem. Öreg voltam nagyon, a menhelyről Ő még is kihozott s Nekem meleg otthont adott. Ezzel boldoggá tette minden hátralévő napom. Hű társa lettem, cserébe sokat sétáltam Vele, esőben, szélben, meleg nyárban és hideg télben. Sajnos most el kellet Tőle válnom, mert beteg lettem és oly öreg, hogy már nem bírtam négy lábon. Ne haragudj, Drága Gazdám szeretlek Én nagyon, csak most nem a földről, hanem a mennyből őrzöm az életed és az álmod! Köszönöm, hogy szerettél és boldoggá tettél! Szeretettel: Simon